Gondoltam, hogy ez lesz belőle.
Gondoltam, hogy nem fogod érteni, hogy miért pont most, és hogy egyáltalán miért írok rád.
Megmondom az őszintét magam sem tudom. Hiányoztatok, hiányoztál, de kibírtam volna nélkületek is.
Már régóta gondolkodtam azon, hogy írjak, de egyszerűen nem mertem. Féltem attól, hogy kinevetsz, amiatt, hogy abban reménykedek, hogy lehet még olyan mint régen.
Semmiféle szívatásos célom nem volt...
Semmiféle plusszot nem adtam magamnak ezzel...
Vannak barátaim, szóval az sem jöhet szóban, hogy azért, hogy legyen valakim.
Semmiféle szívatásos célom nem volt...
Semmiféle plusszot nem adtam magamnak ezzel...
Vannak barátaim, szóval az sem jöhet szóban, hogy azért, hogy legyen valakim.
Megmondom az őszintét. Nem.Tu.Dom. *sóhaj*
Be kell ismernem, hiányoznak azok az éjszakák, azok a hülyülések, azok a bandázások, azok a beszélgetések... de... ez még nem elég ok... vagy igen? :$
Nem is azért, mert arra van szükségem, hogy meghallgassanak, mert van olyan ember, akinek mindent elmondhatok, meghallgat, és tanácsot ad.
DE...
Ott az a cseszettnagy DE.
Hiányoztál. Zavart, hogy mikor az utcán találkoztunk elfordítottuk tekintetünket egymásról.
A pontos okot nem tudom. Nem akarlak szívatni. Nem akarlak átbaszni, nevetség tárgyává tenni. Tudom, hogy semmi nem lesz olyan, de valahogy hinni is tudok benne, hogy olyan lesz, sőt jobb (ennek van értelme?)...
Már azt sem tudom, miért vesztünk össze igazából... csak azt, hogy én voltam.
[vicc nélkül a memóriám mostanában cserben akar hagyni..]
! I DON'T KNOW !
az is tré, hogy csak küldök egy linket, hogy olvass, de..
 |
| vajon melyikünk álmodja a másikat? |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése