Igen, be kell ismernem. Mindent. Mert ez van, nem változtathatok rajta. Tényleg egy kicsit megsemmisültem. Sőt, nem is kicsit, hanem eléggé nagyon. Hogy miért? Sok minden miatt. Elég lenne neveket felsorolnom, de ahogy magamba sorolni kezdek egy-két nevet egyik pillanatról a másikra rájövök, hogy egészen mindenkit megemlíthetnék. Mert tényleg ehhez mindenkinek van köze. Sok mindent kellene rendbe raknom magamban... de azt hiszem félek tőlük... igen, ez a jó szó. Félek. Mint mostanában mindentől, ettől is.
Kezdjük az elején amennyire tudom gyorsan megpróbálom végigpörgetni az eseményeket a neveket. Igen, nevekkel fogok írni, mert ha csak betűkkel írok, akkor én is összekavarodok, és mindenki más... és csak még nagyobb lesz a perpatvar.
Nyáron... mikor Szandi szakított Misivel... azután én nagyon jóban lettem ?isivel... aztán kezdtem azt hinni, hogy van valami több, de nem. kiderült, hogy Misi öccse Tibi szeret... legalábbis ő így fogalmazott, de ugye én ezt csak azután tudtam meg, hogy viszonyom (?) volt Gerivel, aki Tibi legjobb (egyik legjobb) haverja. Ezután összevesztünk, nem beszéltünk. Én teljesen össze voltam zavarodva, mert éreztem valamit Misi iránt, és Geri iránt is. Akkor volt valami nagy vita, már fogalmam nincs mi, ami miatt összevesztünk Misivel... Gerivel eközben megbeszéltük (?) hogy ne legyen semmi (azaz, ő nem akart semmit, én meg igen, de hát ez van) Aztán kibékültünk Misivel, de ekkor (tőlem kívül álló okok miatt felfordult az egész) és Misi összejött Julival, az unokatesómmal (akinek mellesleg folyton azt dumáltam, hogy azt hiszem szeretem) *nagy levegő* Akor kicsit ki voltam akadva, de hát ez van... Gerivel nem beszéltünk, Misi került, Juli mesélte, hogy milyen jó. Szandi (a másik unokatesóm, aki Ricsivel jár) is mesélte, hogy milyen jó... nálam meg pangás volt. Tibi haragudott rám, pár héttel később pedig összejött egy másik csajjal. Ja, egy kicsit zavart, hogy jó gyorsan túllépett rajtam, de mindegy, megoldottam magamban. Aztán teltek a hetek, év vége előtt megírtam Gerinek, hogy nem karok semmit, csak haverkodni (és akkor ő hűűde feloldódott, azóta sokat beszélünk) Meg mindenkivel úgy kezdtem beszélni. Aztán szilveszteri partin találkoztam a nagy régi szerelmemmel, Patrikkal, végig velük voltam, és nagyon jó érzés volt... és mintha valami megmozdult volna bennem iránta. Elmentem velük....balablablaaa *már írtam* És akkor Smároltam az öccsével, amit felettébb élveztem, és nagyon nagyon megmozdult bennem valami, és még mindig bennem van az az érzés, az az illat. Nos, ezek után Máté (akivel smároltam) azt mondta, hogy nem emlékszik semmire, én meg, hogy megőrizzem a barátságot azt mondtam neki, hogy jól van, hagyjuk is a fenébe. Holott nem így éreztem. Ő azóta alig beszélt velem, bár szerdán már köszönt (igen, szerdáig, ami 19.-e volt nem is köszönt nekem, pedig minden reggel látott a buszon) Eközben én azon is aggódtam, hogy mi van, ha Patrik megtudja, hogy mi volt. Ez egyértelmű volt, biztos tudja. Nem tudom. Aztán bepróbálkoztam nála (újra, 3 év után) de azt mondta nem akarja elcseszni a barátságot egyet értettem vele... Viszont még mindig ott van Máté,a kivel azóta sem volt semmi konkrét beszélgetésem, és aki, ha találkozunk úgy bámul rám, hogy csak na. És érzem, hogy máshogy néz rám...:/-.-" Mondjuk, Gerinél is éreztem, hogy bámul... meg mindenki mondta...
Jajj, túl kellene lépnem ezeken a hülyeségeken... de valahogy nem megy. : ///
Ezt egybe elolvasva tényleg mintha ribanc lennék... : //
De, ha még csak ennyi lenne a legnagyobb problémám... ott van még a suli, meg minden más... hajajj...
 |
| fogadjunk, hogy egy laza gitározás megnyugtatna... már, ha lenne gitárom. : ( |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése