Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenõ,
lehellete a lobbant keszkenõ.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.
Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetszõ, mint minden látomás."
/József Attila_Óh szív, nyugodj!/
"Leszek olyan férfi, amilyen te sohasem, és leszek olyan nő, amilyen neked soha nem lesz!!!"
"Szeretnék olyan lenni, amilyen akkor voltam, amikor olyan szerettem volna lenni, amilyen most vagyok. "
"Minek iszol és vezetsz, amikor szívhatsz és repülhetsz is? ;)"
"Ne csak abban higgy, amit látsz, mert lehet, valamit csak akkor látsz, ha hiszel benne!!! ;)"
"S felmegyünk, egy szivárványra onnan nézzük a földet, mert a szivárvány tetejéről szebbnek tűnik az élet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése