"Színház a sors: játszd a szereped!
Ez a darab talán végre mást hoz majd.
Mi az, amire vágysz? Tiéd a fõszerep:
Becsüld meg még! Ne dobd el semmiért!
Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár!
Így élni jutalom, te is hallgass rám!"
Hagyjuk a történteket, idővel úgyis feledésbe merülnek.
Teljesen mindegy, ki, mit tett. Hagyjuk az egészet.
Teljesen mindegy, ki, mit tett. Hagyjuk az egészet.
Már nem érdekel, úgyis minden más lesz, úgyis változik minden...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése