Csalódások sorozatává vált ez a hónap.
Olyan emberekben, akikben mindig is hittem, hogy jók. S bár nem engem árultak el, csalódott vagyok, ideges.. és valamiért én érzem maga rosszul.
Le se tudom most írni.. egyszerűen annyira fáj...
Fájnak az árulások, a csalódások, a régi barátok is hiányoznak.
Minden megváltozott, túl sok mindent tudok.
Bárcsak elfelejthetnék mindent ebben az elmúlt 2 évben,
kivéve egy embert, egy igaz barátnőt (Santit)
meg egy netes ismerőst (Hanaa <3)
Csak nem akarok emlékezni rájuk.
Tudom, hogy voltak szép pillanatok.
De azok sem kellenek.
Csak tűnjön el ez a két év.. a tudatomból.
Érzem, repedezik, s lassan összetörik az a porcelán baba,
ami engem jelképez abban a titkos szobába,
hol azok vannak, kik élnek... gondolkodnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése