...és ami romlott azt el kell pusztítani..."
Hogy miért gondolom így? Elmagyarázom. Mielőtt még valaki azt hinné, nincs köze az előző postomhoz.
Mi az már, hogy a barátok egymást fenyegetik azzal, hogy megverik egymást, mi az, hogy a legjobb barát, akiben megbízol hirtelen elárul...
Tudod... példázódok igaz tényekkel:
Anyu már több, mint 20 éve jóban van a barátnőivel. Soha nem vesztek össze... persze, voltak apró viták, egyértelmű... De soha nem volt arra példa, hogy úgy beszéljenek egymással, mint most a "barátok" Soha nem emeltek kezet egymásra. Apáék és a haverjaik sem (szintén 16-20 éve). Persze, férfiaknál más, voltak birkózások meg játék szintű box-meccsek... De nem volt olyan, hogy színesre verték egymást. Soha nem volt olyan, hogy a másik levetett barátját/barátnőjét hajtották volna. Kiálltak egymás mellett, mindig.
Meglepett voltam, mikor kinn voltunk a mamámnál és kapott egy telefont... felhívták a barátnői, hogy kár, hogy ezen a héten nem tud elmenni név-napozni, mert tök jó a buli (nem kevés pia lehetett bennük, ha énekeltek... kihallatszott a hangjukon). Megjegyzem, mami 67 éves... még midnig jóban van a gyermekkori társaságával.
Ezek után kicsit sem érzed magad kellemetlen helyzetbe?
Miért tartunk itt? Jézusom, nekem az az idő kell, de komolyan. Nem kell telefon, se internet. Jó a levél és a lábam. Igaz, nem leshetek át minden nap Google Earth-el Japánba, nem tudhatom mi van most Indiában, de lennének Igaz Barátaim. Sokkal jobban élvezném. Bármennyire hihetetlen.
Komolyan, kimennék a földre, kapálnék, megszakadnék. Nem érdekelne...
De ez.. Ez itt, nevetségesen rossz. Drága 2011.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése