Azt hiszem kaptam egy tökéletesen nagy lehetőséget az élettől, amit tényleg nem utasíthatok vissza... Bármennyire is szar lesz az elején, mert biztos, hogy nem lesz teljes a pozitív vélemény, bármennyire is szeretném. Biztos, hogy kritizálni fog, teljesen biztos vagyok benne, de azt is nagyon jól tudom, hogy mindenki így kezdi. Meg hiszen tanuljuk is, hogy a legtöbb híres írónak úgy van... életében nem fedezik fel a tehetségét, csak miután meghal. Talán én is így leszek, esetleg felfedeznek előbb, vagy az is előfordulhat, hogy letérek a pályáról, - amit kétlek-, soha nem tudhatom. Hogy mindenki tisztábban lásson, és ne csak az tűnjön fel neki, hogy lököm a rizsát. Történeteimből párat be kell mutatnom az új irodalom tanáromnak. Igen, rettentően félek, félek attól. hogy elolvassa és a pofámba visít, hogy 'ugye csak viccelsz?' Nem, nincs önbizalmam, jól veszed észre, de van célom, és tényleg nagyon szeretném ezt, ennél fogva vállalom ezt a részét is.
Csak jöjjön össze. *-* Vagy ez, vagy a fotózás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése