pillanatnyi gondolatok

Van egy tulajdonságom, ami néha jó, és néha bizony egész rossz tud lenni. Miután megnézek egy sorozatot, elolvasok egy könyvet, olvasok egy cikket, - ami hosszabb, és az érdeklődésemet fel is keltni-, vagy egy adott emberrel vagyok, azután megváltozom. Ez egy kicsit abnormálisnak hangzik, de tényleg így van. Megváltozik a fogalmazásom, a viselkedésem, a hangulatom, ahogy beszélek, ahogy kiejtem a szavak, ahogy cselekszem, és bármi egyéb extra tulajdonságát átveszem az embernek, akivel voltam/láttam a tv-ben/elképzeltem a karakterét.

Ez az esteben nem jó, mikor olyanokkal vagyok, akik nem képesek arra, hogy normális mondatokat alkossanak, és folyton az 'izé' kifejezést használják. Erre már a szüleim is felhívták a figyelmem. Így ha egy csajjal vagyok - aki ezesetben az 'izé' szót szereti hasnálni-, akkor ha hazaérek én sem tudok normálisan beszélni. S ekkor kapom a 'Fogadjunk, hogy Vele voltál' mondatokat...

Régebben dühös voltam emiatt és letagadtam, de ma már magam is beismerem. Legalábbis a sorozatok nézése miatt én is rájöttem.

Nos, mielőtt még össze-vissza minden szenny sorozatra gondolnál... Jelenleg Holdfény-t vagy angol nevén Moonlight-ot néztem. Igen a vámpír még mindig hódit, mert az a menő... Mondhatod ezt is, de én már a mostanában nagy szelet kapó Twilight előtt is szerettem a vámpíros regényeket, és mellesleg a Twilight sorozat nekem kicsit nagyon nem tetszik. Szóval arról annyit. S ha már egyszer kilyukadtunk ennél a témánál; Vámpírok.

Darren Shan könyveket olvastam, Vampire Knight-ot néztem animébe, Éjféli Operát olvastam mangában, meg még milliónyi más könyvet... Néztem Vámpírnaplót a tv-ben...

Sőt vámpírokon kívül még megfertőzött sok más mágia is. Többek között Harry Potter, Bűbájos boszorkák, és még sorolhatnám.

Tudod mit, hiszek bennük. Miért ne..? Vigyenek elmegyógyintézetbe, hiszek a szellemekbe, meg mindenben... Na jó Óriás láb meg ilyenekben nem. Amúgy meg szabad országban álünk, mindnenki elmondhatja a saját véleményét, nem?