pillanatnyi érzelem-kitörés

Elegem van! Nem tudom meddig bírom még. Annyira nem érzem magam idevalónak, annyira hiányzik az az élet, amit még csak ki sem próbáltam. Annyira lennék az aki reggel felkel, elmegy suliba, megfelelően teljesít, hazajön, ledobja itthon a táskáját és elmegy itthonról. Minden szó nélkül, cigivel a kezébe. Nem feltétlenül a barátokhoz, egyszerűen csak menni... egyedül leülni egy padra, elszívni pár cigit anélkül, hogy megbámulnának az emberek... Táncolni járni, élni az életem. Pénzt keresni, és azt venni rajta amit akarok. Hazaérni... megvacsorázni, aztán amikor csak kedvem tartja - akár az éjszaka közepén-, elindulni lógni a haverokkal.


Nem így van. Egyáltalán. Mert ilyen az élet... nem teheted azt amit akarsz... abban a pillanatban amelyikben akarod.


Lassan már komolyan azon a szinten vagyok, hogy mosolygok, : ) - fejeket teszek a közösségi oldalakra és a chat-ekre... viszont bennem pont az ellenkezője látszódik le. :(


Mostanában nagyon feszült vagyok. Nem tudom mitől... talán tényleg serdülök.