#367. miss u

Megint "írjunk verset.!" hangulatban voltam:

Természetesen ugyan annak szól, mint eddig~

Már nem emlékszem Rád...

Hogy hogy néztél rám...

Hogy milyen volt melletted

Hogy egykor még szerettelek.

Már nem emlékszem Rád...

Hogy milyen volt a szád...

A szemed, s hajad színe...

Pedig tudom, úgy szerettelek.

Blue Butterfly

#366. felidézni

Napok óta próbálom felidézni az arcát: hogy milyen volt a szeme színe, a haja színe, és formája. A testalkata, a ruhái. Alig maradt néhány rémkép belőle. A pulcsijára még emlékszem, az egyik nálam is maradt. A másikra is csak azért emlékszem, mert majdnem ugyan olyat vett nekem anya (igen, férfi pulcsim van). A cipőjére még emlékszem, a kezére, a headset-jére, és a bmx-re. Még megvan a rémép, hogy egy arctalan, alaktalan fickó ledobja a telefonját a földre mérgében. Hogy felveszem és a kezébe adom, de már ez is olyan halvány. Rossz érzés, irtó szar tud lenni... :( 

Hát, ilyen az élet. Elfelejtünk mindent...

#365. idézet:

"Az emberek azért pityeregnek a moziban, mert abban a sötét teremben megérintik a varázslatok arany medencéjét, habár csak rövid ideig. Aztán kijönnek és újra szembesülnek a való világgal, amitől kissé szomorú lesz a szívük, de nem tudják az okát, miért."