Vajon én egy rossz ember vagyok? Vajon azért veszítettem el magam körül mindent és mindenkit, mert rossz vagyok, valamit nagyon rosszul csinálhatok. De nem, nem lehet minden az én hibám, mindenhez két ember kell, vagy nem? Tényleg az egész az én hibám? Az én hibám, hogy naivan gondoltam, hogy a barátaim nem hagynak cserben, hogy nem szúr senki se hátba, az én hibám, hogy megbíztam bennük, és ezáltal át tudtak baszni...? De... ha meg soha senkiben nem bízhat meg az ember, akkor meg soha nem tud élni. Minden bajjal, rossz kedvvel, jóval egyedül kellene megbirkózni? Senkire nem lehet számítani? Ha így van, akkor valóban az egész az én hibám, elvégre én bíztam, reménykedtem, én engedtem közel magamhoz az embereket. De ettől még nem lehetek rossz... Lehet, hogy tettem rossz dolgokat, sőt biztos, de... ezt azért szerintem nem érdemeltem ki. Azért... én ilyeneket soha nem csináltam, hogy ott szúrom hátba az embert, ahol a legjobban fáj ... na jó, egyszer. De megbántam. Vagyis, nem tudom... most mondanám azt, hogy az más volt, de nem. Vagy most ezt kaptam vissza az élettől...? Duplán, triplán...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése