Miért is hitem, hogy akármi meg fog változni? Miért is hittem, hogy most majd jobb lesz? Miért is reménykedtem benne, hogy végre lesz valami extra is; egy új barátság, vagy akár egy szerelem? Miért is hittem, hogy más lesz, hogy nem ugyan az mint eddig volt, hogy valami más, különlegesebb? Ah, még mindig túl naiv vagyok ezekhez a dolgokhoz. Vagy minden annyira megváltozott, és még mindig nem szoktam hozzá a változásokhoz. Annyira örültem, annyira boldog voltam. Teljesen mindegy, hogy egyedül, vagy barátokkal voltam, ha eszembe jutott akár ő, akár amit írt, mosolyra húzódott a szám... Csak úgy, mint eddig mindenkinél, akivel ilyen kaliberű voltam, ennyire őszinte. De ha őszinte vagyok, miért hagynak ott? Azt mondom, hogy oké, ha nagyon rájuk nyomulok részegen, mondjuk, akkor megértem. De így, hogy tulajdonképp vele sem tettem semmit. Csak úgy mint a többiekkel. És azt sem mondhatom, hogy szerelmes voltam, mert az más. Ez inkább a sok csalódás után, egy önzetlen barátság, ami igazi, és erőteljes, mindaddig amíg valamiért el nem romlik.
Fogjam ezt is az időre? 3 hetet fogjak az időre, ennyit nem lehet, lehetetlen.
Meg, ha még csinálok valamit, akkor azt mondom hogy oké, de így, hogy egyik nap még, tök jól elbeszélgetünk, másnap pedig nem is köszön, meg semmi. Ha írok neki megnézi, de nem ír vissza. Annyira rossz...
What am I doing? :/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése