#289. requiem for a dream

Igazából annyira agyrém ez a fogyás dolog, múlt nyáron nagyon akartam fogyni, kevesebb édességet ettem, normálisan étkeztem, de semmi haszna volt. Aztán most ősszel elkezdtünk anyuval tornázni, hogy na akkor mi most izmosítunk... Erre meg fogytam. És mellesleg jó érzés, hogy mindenki mondja, hogy milyen sokat fogytam, meg milyen jó alakom lett. Persze a tudat, hogy akkor ezek szerint eddig dagadt voltam bosszantó, de nem érdekel, már én is látom, hogy tényleg sokat fogytam.. igazából nem voltam olyan kövér, szóval a 169 cm magasságom mellett voltam 65 kiló, és különben is 17 éves vagyok, szóval szerintem nem volt gáz... Jelenleg 57 kiló vagyok, de a műszerek szerint ez is sok. Szerintem meg ha még ennél is vékonyabb lennék, már gusztustalan lennék. Nem ez nem azt jelenti, hogy ha te 170 centi és 50 kiló vagy akkor gusztustalan vagy, hanem az én alakomhoz ez az 57 kiló tökéletes.
Mivel nincs semmi extra amit írhatnék, viszont mindenképp írni akarok, csak ilyen átlagosat írok.
Szóval szerdán, 16-án érettségizem földrajzból előrehozottan, a héten nem voltam suliba, hétfő, kedden sem megyek.. :) Ma este megin' megyek lyukba.
Kaptam egy cuki szoknyát, meg egy tök zsír lila körömlakkot, meg egy discotech-et (ami UV fényben világít) *-* Csak sajnos nem tudom kipróbálni, mert nincs itthon ilyen világítós öngyújtó... na de majd a lyukba ^^
Tegnap megint megnéztem a Requiem for a Dream c. filmet... egyszerre imádom és utálom (még mindig).
Kedvenc részem a legsiratóbb rész: mikor Harry felhívja Marion-t a végén.

"Harry Goldfarb: [on the phone] Marion... 

I've been thinking about you so much... 

are you okay? 

Marion: When are you coming home? 

Harry Goldfarb: Soon. 

Marion: When? 

Harry Goldfarb: Soon... you holding out alright? 

Marion: Harry... can you come today? 

Harry Goldfarb: Yeah... 

[Both Harry and Marion start to cry] 

Harry Goldfarb: I'll come... I'll come today. 

You just wait for me, alright? 

Marion: Harry... 

Harry Goldfarb: I'm coming back, Marion. 

Marion: Yeah. 

Harry Goldfarb: I'm really sorry, Marion... 

Marion: I know."