Mindig is az a lány akartam lenni, akit - ha bemegy az iskolába-, egyszerre körül rajonganak, egyszerre megkérdezik tőle, hogy hogyan telt a hétvégéje, hogy talált-e már magának valami finom kis husikát, akit felszedhetne.. Akiről tudják, hogy nagyon szereti a bulikat, de nem veti meg a tanulást. Aki egy igazi egyéniség, akinek nem kell semmiféle stílust követnie, mert ő maga szabja meg a stílust. Akit nem néznek dilisnek, ha épp extra színes göncökben jelenik meg, és nem nézik totál depressziósnak, ha csak fekete-fehérbe érkezik. Akit nem hisznek kurvának, mert sok fiúval lóg, és tudják, hogy egy igazi jó barát. És aki - annak ellenére, hogy akár több száz ember rajongja körül-, nem bízik meg mindegyikben.
Mindig is ilyen akartam lenni, de sajnos az élet nem kívánság műsor. Ha több fiúval beszélgetek kurva vagyok, ha színes cuccba, vagy épp fekete-fehérbe megyek valahova, akkor nincs lelki világom, vagy épp nincsenek normális cuccaim, mert a turiból, meg a kínaiból öltözködöm. A suliba csak a koczkák közé vagyok elkönyvelve, pedig fogalmuk sincs arról, hogy én mit csinálok a sulin kívül. Senkit nem érdekel, hogy épp kiről áradozok, mert rám néznek, és kinevetnek, hogy "ennek úgyse lesz pasija"..
De engem ez soha nem is érdekelt. Soha nem érdekelt az emberek véleménye, csupán befogadásra vágyom, de nagyon. elegem van abból, hogy leszarják a fejemet, hogy nincs egyetlen olyan ember, aki meghallgatna. Persze, ha én meghallgatom őket, az nagyon jó, de ha már fordítva lenne, összedőlne a világ. Ez van, elfogadtam.
Ez az én életem, senkit nem érdekel, hogy mi történik én velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése