Ezt már tényleg nem vágom... Elegem van abból, hogy nem tudom, mi a bánat folyik körülöttem... ha körbenézek, és egy kicsit tényleg odafigyelek az emberekre azt látom, hogy mindenki ki van készülve. Ráadásul már mindenki úgy van vele, hogy nem zavarja őket, ha meglátják rajtuk ezt az emberek... már tényleg nem érdekli őket semmi se. Dobálóznak ostoba kifejezésekkel, mint például: 'már élni sincs kedvem' holott fogalmuk nincs, mi is valójában ezeknek a szavaknak a jelentésük. Ilyen szavakat mondd egy barát, egy barátnő egy férj, egy feleség, egy gyermek, egy öregasszony, egy tinédzser, egy anya... egy apa... És már komolyan így is gondolják. Ők is tesznek mindenre egy hatalmasat, és nem figyelnek arra, hogy mi van körülöttük. Csakis kizárólag magukra figyelnek...
Komolyan én vagyok az egyetlen, aki észreveszi, hogy nem csak Neki vannak problémái, hanem mindenki másnak... mert eddig úgy néz ki...
Hogyan mondhat egy édesanya olyat a gyermeke előtt, hogy már nincs kedve élni? Ezek után meg csodálkozik, ha a gyermek elzüllik...
Ami pedig a másik... A szülő oktatja a gyereket, hogy ezt meg azt hagyja abba, és ne csinálja többet. Hogyan hagyja abba a gyermek az ilyesmiket, ha látja, hogy a szülő is csinálja... Annak ellenére, hogy nap mint nap mindenki azt mondja, hogy káros... mégis... mindenki csinálja... Mindenki cigizik, mindenki elárulja a barátját... S mindezek után még ők adnak tanácsokat... hogy Ne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése