2010. szept. 5.

17. post

Szép jó estét!
Nos, újra gondolatokat szeretnék megosztani veletek. Nem igazán értem, hogy mi ez az egész, hogy mi van mostanság az emberekkel, de azt leszámítva, hogy van egy ember, aki mostanában nem olyan, mint szokott, mert most ő olyan, mint amilyen a többi ember szokott lenni, és a többi meg olyan, mint amilyen ő volt. Azt hiszem ez most egy értelmetlen mondat lett. Máshogy viszont nem tudom megfogalmazni.

Viszont lemondtam róla. Az egészről. Talán még a barátságról is... nem tudom. Viszont 60%-ban érzem, hogy az lesz az utolsó emlékképem róla, ami jelenleg is a szemem előtt hever. Mennyire végig gondoltam a döntéseim, hogy csináljam-e vagy sem. Megcsináltam, és nem. Nem bántam meg. Semmit, és nem is fogok. Ha így kell lennie, hát legyen, nem érdekel. Zavar, bánt, de nem tudok mit csinálni. Nem akarok senkinek sem könyörögni. Azt hiszem ez nem az én feladatom.

Úgy bánt, hogy nem mentem fel meccsre. : (  De itt volt Kató, és reggel nagyon álmos voltam, ma délután meg mentünk a mamihoz. Remélem, hogy nem fog megharagudni. Nem viselném el, ha vele is azt kéne csinálnom, mint előző bejegyzésben említett személlyel. Őt valahogy nem tudnám leszarni. Nem tudom miért, de jó barát.

___________

Mellesleg a tegnapi napom nagyon jó volt. Leszámítva azt, hogy Kató meglépett kocsmázni. Igaz, hogy 70%-ban kinn áztunk, és fagyoskodtunk az esőben, de olyan jó volt. : )
Na, meg agyon visítottam a fejem... kijött a lagziból egy faszi... és akkorát rotyanott, min a k.rva élet. Komolyan nagyon brutális volt. Ott a járdán elkezdett sétálni, aztán puff. xD Nagyon vicces volt.

Nah, ennyi voltam. Jóéjt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése