2014. márc. 31.

#422. túl sok

Nos, mostanában nem jelentkeztem; ennek igen komoly oka volt, mégpedig a semmi. Mármint nem semmi oka nem volt, hanem úgy őszintén semmi nem történt, semmi extra, csak a totális pangás. Kicsit szarul is érzem magam, mert tulajdonképpen most valóban úgy érzem, hogy egyedül vagyok. Mert hiába tök jó minden a suliban, megint eljutottam arra a szintre, hogy észrevettem, hogy soha senki nem figyel arra amit mondok, és mindenki csak azt várja el, hogy én meghallgassam, de én nem tudok senkinek semmit elmondani. Igaz egy ideig úgy voltam vele, hogy nem is érdekel, mert, hogy a saját érzéseimet és dolgaimat egyszerűbb ha nem osztom meg senkivel, de néha kell. Néha nekem is szükségem van arra, hogy elmondjam a problémám, meghallgassanak és tanácsot is adjanak. Kezdek belefáradni ebbe, a baszott nagy körforgásba. Bár gondolom ez mindig így lesz. A másik, nem tudom mi van, de olyan emberek iránt kezdek érdeklődni, hogy magam sem értem. És nem tudom, hogy ez most az "úr isten nem akarok örökre egyedül maradni" - kapuzárás szerű pánik miatt van-e, vagy csak úgy szimplán. Tényleg halvány lila fingom nincs, de ez nem tudom milyen. Jó ebből most gondolom lófaszt nem lehet érteni, de a lényeg, hogy olyanok fognak meg, akik a régi énemet nem fogják meg, meg ez a koncert dolog is zavaros, meg úgy összességében minden az egész cuccos, minden körülöttem zavaros. Az is olyan furcsa, hogy kijött a jó idő, és nincs senki akivel eltudnék lenni. Hétvégente is csak itthon punnyadok, gémelek meg ilyenek, suli után is.. unalmas. 
Na de mindegy, majd lesz valahogy biztos.

2014. márc. 21.

#421. Shopping

Ismét eltelt egy fárasztó hét, és ahogy észreveszem egyre ritkábban írok ide is. o.O Nos ez a hetem (is) tökéletesen jó volt, jó pár órám maradt el/át lett pakolva stb. ami pláne tök jó dolog. Kicsit könnyebb volt a hetem, meg jövő héten is csak pár órám lesz mondjuk csütörtökön biztos. :) Húú nem tudom, most mi nagyon extra történt, hétfőn hazaértem és aludtam, kedden asszem bebasztunk egy picikét parkba hazaérve alvás volt.. x3, szerdán elengedett mindet előbb a szociológia tanár és időben itthon voltam, de szintén csak beestem az ágyba. Csütörtökön is korán értem haza, 4 órám volt megtartva, aztán körbenéztünk Kínaikba és mivel meguntuk átmentünk a plázába Kínaizni (enni) meghívtam az Adrit, kajáltunk aztán hazajöttek 12:15-tel és egész délután-este Skype-oltunk. Faszán beszélgettünk, játék nem is nagyon volt közbe csak 4,5 órányi tömény duma, faszaa volt. :) 
Ma meg szint úgy light-os napom volt, volt 6 órám, de abból ugye 2 bölcsi, 1 lyukas, egy ofős (jelenleg betegápolás/megfigyelés kombó), meg 2 pszichológia, de most valami nagyon jó volt. Aztán hazajöttem 13:15-tel, kávézgattam cigiztem, és mentünk vissza bevásárolni. Éééés annyi jó cuccot vettem magamnak, igaz, hogy SecondHand, de fosom le mert kurvára megérte 290-os cuccokat venni, amik nem tűnnek használtnak. :) Vettem magamnak egy Eredeti Rihanna márkás-Rihanna arcképpel ellátott pólót, két zsír leggings-t, egy kabi szerűt, hosszított bulis laza ruhát, meg egy fasza bőrbetétes-kötött pulcsit. És mindennek darabja csupán 290ft volt. 
Úgyhogy már csak egy jó tavaszias kinais cipellő kell, fejembe vettem, hogy olyat akarok, ami ilyen bőr-lyukacsos-fűzös, mert az nagyon tetszik, meg veszek még egy balerina cipőt, aztán kész. Főleg, mivel az Adri adott egy bőrkabátot. :) 
Szóval jól megy, na de peace meg love meg szép hétvégét, majd még jelentkezek. :) 

2014. márc. 16.

#420. / fuck it, now i actually hate they ! /

Hm, azért ez így szarul esik, főleg, mivel úgy tudom semmivel nem érdemeltem ki, hogy ezt kapjam. Lehet még meg is köszönöm, elvégre így már tudom, hogy időt pazaroltam az életemből, mikor veletek foglalkoztam, mikor még most is hiányoltalak titeket. Köszönöm, hogy elértétek, a hiányotokat ne érezzem, köszönöm, hogy elértétek seggfejeknek, bunkóknak, szánalmas embereknek tartalak titeket. Köszönöm, hogy többet nem kell érdeklődnöm felőletek senkitől. Köszönöm, hogy feltettétek a képet, s ezáltal tudatátok velem; én nem vagyok fontos. Köszönöm, hogy most már hivatalosan is bezárhatom a félig már amúgy is befejezett könyvet az életemből, melynek már annyi fejezetével végeztem, hogy egyszerűbb, ha egy új könyvet kezdek meg. Így azt hiszem kijelenthetem, hogy azok a személyek, akik a múltból fontosak voltak számomra már szinte (néhány kivétellel) teljesen elenyésztek, megszűntek létezni. 
Legalább helyet kapnak a szívembe azok, akik tényleg megérdemlik, hogy rájuk fordítsam az időmet, és akikre én is szívesen fordítok időt.