#381. szombat, vasárnap

Szombat. Valamikor tizenkettő óra után keltem fel, álmosan. Nem volt annyira hideg, mint szokott lenni, először meg is lepődtem, majd rájöttem, hogy apa betüzelt. Hiába, még csak ősz van a reggeli hőmérséklet könnyedén visszaesik öt-tíz °c-ra, ami azért elég hidegnek tűnik az eddigi megszokott húsz+ fokok után. Talán bal lábbal kelhettem fel az ágyból, minden esetre elég idegbeteg voltam, de ez nem nyilvánult meg kívülről, csupán belső harcokat vívtam magammal, hogy melyik sarokba dugjam el az érzéseimet, a hiányt, a régi képeket, emlékeket, melyek mára megváltoztak. Sikerült végül, olyan fél hat felé, már megnyertem a csatát, de tudom, hogy a háború még hátra van, és, hogy nem lesz könnyű. Lightos este volt a szombati, jött Santi, nálunk ittunk egy-egy sört, youtube-on néztünk vicces videókat, amiken úgy röhögtem, hogy már rendesen fájt tőle a gyomrom, beszélgettünk, aztán lenéztünk lyukba - ami tényleg szó szerint lenéztünk volt, mivel lementünk ittunk egy vodkanarancsot, és jöttünk is el, mert nem volt hely, meg elég sújtás volt az egész. Hazaérve megittunk még egy sört felesbe, meg beszélgettünk, aztán Santi elment, én pedig lefeküdtem.
Vasárnap, azaz ma. 13:51 van. Ma is olyan fél tizenkettő felé ébredtem fel, arra, hogy apa a gitáromon játszik. Ha felébresztett volna ideges lettem volna, de így olyan kellemes volt felkelni. Kimentem kávézni, cigizni, felébredni, aztán hamar kész is lett a pizza, szóval bekajáltam. Nagyon fincsi lett (szokásos módon). Délután kimegyünk mamiékhoz, kicsit segítünk nekik (elvileg, de szakad az eső, úgyhogy nem tudom hogyan, gondolom esőben, de nem baj). Majd érkezem, még este bővítek, ha lesz mit bővíteni.
Puszinyuszi; Bluebutterfly, Vasárnap, 13:54pm. 

#380.

Péntek.
Nyolc óra ötvenhat perckor csörgött a telefon, ránéztem; santi. Elképzelni sem tudtam mit akarhat ilyen korán. Azért hívott, hogy keljek fel, mert bejön, és kérdezte kérek-e kakaós csigát. Természetesen kértem, s visszakérdeztem ő kér-e kávét, természetesen ő is kért. Kikászálódtam az ágyból, bevallom nehéz volt, a puha meleg ágyat lecserélni a hidegre. Kimentem töltöttem magunknak kávét, a szokásos menet, neki sok tejjel, nekem pedig tejjel és cukorral. Kimentem a teraszra, rágyújtottam, és kómás fejjel olvasgattam az ismerőseim kiírásait, melyekre minden bizonnyal nem voltam kíváncsi, de így mennek ezek a reggelek. Nem sok idő telt el, anya is felkelt, majd meg is jött santi. Beszélgettünk egyet, megittuk a kávét, elszippantottunk néhány szál cigarettát, aztán elment, anya is elment boltba, én pedig bejöttem, előbb cigit tölteni, aztán reggelizni, a kakaós csigámat, melynek közben a felét odaadtam a húgomnak. Ugyan olyan péntek volt, mint akármelyik másik nap, mégis olyan szabadnak éreztem magam, olyan jól, semmi teher, minden probléma megoldódott, minden remek (nincs volt! van.). A nap hátralévő része nem tűnt túl érdekesnek, játszottam, wowoztam. Aztán a vacsora előtt (rántott gomba, hasábkrumplival, és tartármártással, nyami-nyami) kimentem ismételten rágyújtani, és elkapott valami-féle ihlet-szerű. A feeling, mikor bent meleg a lakás, a kandallóban ég a tűz, s a teret sárga villanykörte világítja meg, majd a hideg, füstös terasz, szintén sárga villanykörte fényében, s a dió, alma, és körte egy fonott kis kosárkában. Igen, ősz van -jöttem rá. Szebb képet képzelek el magamban, mint amilyen, ha tudnám lefényképezném, de a valóságban teljesen egyszerű, azért majd lefényképezem. Vacsora után ismét jött santi, elmentünk tescoba, vettünk piát, majd felmentünk egyik haverunkhoz, ott ittunk belőle két pohárral, hallgattuk a zenét, aztán hazajöttem. Itthon húgom várt, hogy filmet szeretne nézni, így megnéztünk egyet. Nem volt rossz, csak előre tudtam, hogy mi lesz a vége. S a pénteki nap véget ért, kicsit még át is csapott a szombatba, hisz a filmnek körülbelül fél órája lett vége.
Szombat, 1:59am. BlueButterfly. 

#378. mindenség egyvelege

Úgy gondoltam, hogy el kellene mennem már holnap iskolába, de mivel reggel, még elkezdtem köhögni így mégsem megyek. Az anyagokat megkaptam az Esztitől, szóval szépen majd bemásolom a füzetbe. Elvagyok itthon, teázgatok, gépezek, meg alszok, de mégis hiányzik a sulis társaság, annyira jó fejek! Na de mindegy. Magazinomat újra elkezdtem csinálni, illetve írok cikkeket, meg "él" a magazin, és jól is haladok, meg megint tetszik az egész. Bár már a Japános dologból, zenei téren eléggé kiestem, már csak a JRock vonal megy, de az se 100%-osan, inkább csak 60%-osan, de a kultúra, meg más egyéb dolgok még mindig nagyon vonzanak. Egyre jobban gondolkodom azon, hogy 19. szülinapomra mindenképpen megcsináltatom a tetkómat, mint szülinapi ajándék. Annyira várom már, és olyan jó, hogy olyan nem lesz senkinek sem, max. utánam. Azt meg fosom le. ^^" Hihetetlen, hogy végre minden tökéletes. Kiszakadtam a hülye társaságokból, nincsenek idegbeteg barátaim, csak azok, akikre mindig számíthatok. A suliban mindenki jó fej, nem tanulok faszságokat, amiket az életben nem fogok használni, és 2 hét múlva még a gyakorlat is elkezdődik. Plusz jó dolog, hogy szép idő van, imádom az őszt, imádok mindent, és végre a wow is egész jól megy (meg megfűztem a húgomat, hogy jöjjön játszani ő is) jejeje. :D Kicsit tömény lett most ez így egyszerre, de hát, kiírtam a véleményem mindenről. Na szóval mindenkinek minden jót! Majd még jelentkezek!