2014. jún. 4.

#438. FUCK IT.!

Mi lesz ha végre eléred azt, amire mindig is vártál? Mi lesz ha már tényleg ott vagy? Ha már nem a küszöbön állsz? Ha már bent vagy a szobába? Ha nagyjából már ismered a szobát, de valahogy előjön valami furcsa érzés? Valami, amit nem tudsz hova tenni, valami ami lehet, hogy csak puszta félelem, de a félelem később átmegy bizonytalanságba és már tényleg nem tudod hogy mit akarsz? Elbizonytalanodsz, hogy valóban ezt akarod-e, hogy ez így valóban jó lesz-e. De hirtelen nem hátrálhatsz ki, amikor még nem is ismered teljesen a szobában lévő fiókok tartalmát... De, de mindig ott az a kurva de. Ezek miért reagáltak erre így? És most miért magyarázzák ezt folyamatosan? Direkt? Neeem hiszeeem eeeel! 

"Kockáztatni kell, bizonyos utakra rá kell lépni, másokról pedig le kell térni. (...) De nem ez a legrosszabb. A legrosszabb az, amikor az ember választ, és aztán egész életében azon rágódik, hogy vajon jól választott-e. Senki nem tud félelem nélkül dönteni." (Paulo Coelho)

2014. máj. 31.

2014. máj. 26.

#436. Lapozzunk

Előzőre visszatérve. Akik a múltban barátaim voltak, s közben leromlott a viszony, vagy így, vagy úgy azok miatt nem fogok küzdeni. S ez nem azt jelenti, hogy feladom... egyszerűen csak nem tudom megérné-e az erőfeszítés. Ha jön(nek) jön(nek), ha nem, nem. Belefáradtam az egészbe, hogy én fussak az emberek után. Majd alakulnak a dolgok, úgy, ahogy meg van írva, vagy ahogy az említett személy(ek) alakítani szeretnék. Úgy viszonyulok hozzá(juk), ahogy ő(k) hozzám. Majd kiderül. 
Mooost pedig nagyon remélem, hogy ez már összejön, mert szeretném, és boldog lennék. Ám ez is alakul majd, valahogy biztos lesz. Néha hagyni kell, hogy sodorjon az ár. S majd a végén meglátjuk mi lesz. Mindenesetre, remélem, hogy ezen szív-ügyeim rendeződnek, és jahj. ^^
Már csak az van, hogy várjunk... nem akarok [újra] csalódni.