2014. máj. 5.

#432. Linkin Park - mindent elmond, amit érzek.

Először is, csak mert új szám... 
Másodszor pedig, mert imádom őket.
S végül, tényleg mindent elmond, amit most érzek.
És mert nincs olyan rész, amit ki tudnék emelni,
mert tényleg az egész szövege kell ide. Egybe!
Until It's Gone

#431. Gyakorlat #day1

Már említettem, ha minden igaz, hogy sikerült elintézni, hogy az érettségi szünet 3 és a szakmai vizsga 2 napjára legyen előrehozva a nyári gyakorlat. Nos ugye ma volt az első, és hát meg kell mondjam arra készültem, hogy borzasztóan unalmas lesz, de szerencsére nem volt az. Jó volt. Sőt, majdnem tök jó! A majdnem is csak azért, mert azért itthon ülni is jó lenne, ha már megkaptuk a szünetet. De tényleg jó. Jól magyaráz a tanár, egyszerűen, és mégis azt, amit kell. Megmarad a fejben, amit mond. Meg annyira nem is vészes, nem nehéz, meg amúgy is, az elsősegélynyújtás kötelesség, szóval hasznos. ^^" 
Úgyhogy az első napot kipipálhatjuk. 

Holnap a mentőállomásra megyünk 
(remélem lesznek jó faszik :D -> igen, ez volt az első ami eszembe/eszünkbe jutott)...

2014. máj. 3.

#430. Pillanatnyi eszmefuttatás | + majális |

A dolgok megváltoznak, egy idő után a rajongás elmúlik. 
A rózsaszín köd felszáll és nem maradnak érzelmek. 
Vagy, ha meg is maradnak, mélyen, legbelül, már nem érzed. 
Talán az idő múlása, a sok csalódás teszi... 
Csodálkozva bámulsz, hogy mi történt, hogy régen mennyire örültél volna... most pedig semmi. 
S úgy érzed, mintha valamit elvesztettél volna, mintha egy darabka belőled megsemmisült volna. 
Nos, ezt teszi az idő. A várakozás. A rágódás. 
Futás a semmiért, ami a végén értelmetlenné válik, mert kihűlnek az érzelmek.

A lényeg, hogy a múltat, itt és most hagytam magam mögött.

|majális|
Nagyon jól éreztem magam.
Megvolt az első vízibiciklizés.
Söröztem húgomékkal.
Csináltunk egy raklapnyi képet.
Hazajöttünk, átöltözni.
Visszamentünk.
Baromkodtunk, nevettünk, elvoltunk.
Ittunk. A legvégén meg összeszedtünk mindenkit.
És együtt csapattuk.