2014. febr. 14.

#412. Valentin nap(?) -> inkább egy kellemes péntek !

A borzalmasan indult hetem végül elég jól végződött (persze, még nincs teljesen vége, de már péntek van , ami ezt jelenti, hogy a legrosszabbon már túl vagyunk!), aminek nagyon örülök. Egyrészt, szépen sütött a nap, meleg volt, a környezeti körülmények tökéletesek voltak, a bölcsibe is jól éreztem magam, aztán a lyukasóra is jól telt, az ofővel az új órán sem írtunk olyan sokat, ráadásul még a pszichológia is jó volt (mint kiderült végeztünk az anyaggal, tehát szerdánkét filmezni fogunk) meg a tanár 20 perccel előbb engedett el minket. Aztán szépen lassan leballagtunk a buszmegbe (...) Miután a lányok elmentek egyedül beálltam a buszhoz (megálló-szám-hoz) aztán onnantól a Milánnal egészen lövőig kockultunk - WoW (szóban) - még meg is jegyezte, hogy ez most jól esett neki, mert ennyit még nem kockult (még mindig szóban), mint most. Aztán haza jöttem itthon is tök jól elbeszélgettünk anyuval, húgommal. Szóval ez egy sikeres, boldog napnak mondható. :) Nos szóval mindenkinek további kellemes hétvégét !


Adrival puszilunk mindenkit !
 - avagy Valentin Napi kép a szingliktől!
 Peace & Kiss ( ˘ ³˘)♥

2014. febr. 12.

#411. Első igazolatlan, ojee~! [komb. idegesség levezetés]

Büszkén jelenthetem be (igen, büszkén, mivel azért kaptam/tuk mert ki mertünk állni magunk mellett..), hogy ebbe a suliba is megvan az első igazolatlanom... A lényeg, hogy tény, Adrival mi pofázunk a legtöbbet, de hogy ennek a picsának mindig csak mi szúrjuk a szemét, még akkor is, mikor mindenki más pofázik.. na mindegy, a lényeg az volt, hogy valamin felröhögtünk, és a tanár (előbb említett picsa) megmondta, hogy menjünk ki óráról -ilyenkor természetesen nem szoktuk betartani a 'parancsot-, ám mikor már harmadszorra mondta, (meg még két picsa osztálytárs is beszólt) akkor eleget tettünk a kívánságának, és 45 percre elhagytuk a termet. [ezek után még ő volt felháborodva, pedig előtte még csak ismételgette; "legalább csönd lesz" "menjetek ki nyugodtan" "nem lesz belőle semmi probléma" -azt hitte nem megyünk ki. De hát ki az, akit ha így elküldenek a picsába, akkor azért ott marad és vár... -nem tudom, de nem mi.]
Az egészben ténylegesen a következők zavarnak a legjobban:
1. képmutatóság: Nagyon tudom utáni, és felbaszta az agyam, hogy pont az a két pics osztálytárs szl mág be, akik szintúgy végigpofázzák az összes órát.
2. egyenlőtlenség: Ha mi csinálunk valamit (nevetés, órára pillantás, vigyorgás) egyszerre lekúr minket a nő, de azt, mikor fészbukoznak, olvasnak, játszanak, és zenét hallgatnak elnézi.
3. NE hozza be a tanár az otthoni problémáját az iskolába!Meg ugye a tény; 24 ember van az osztályban, és ezen embereknek 100%-a, ismétlem SZÁZ SZÁZALÉKA LÁNY! Tudniillik, ennyi már bőven sok egy osztályba (első sorban a piros betűs napok, meg akkor még veszekedés: otthon-barátok között-netalántán pasikkal...) Meg alapból is csak úgy random vannak olyan napok, mikor nincs kedve az embernek semmihez, mikor okkal (néha ok nélkül) elküld mindenkit a picsába.
Szóval összefoglalva, nevettünk, kiküldött, kimentünk, 45 perc múlva visszajöttünk, és még neki állt feljebb... Egyébként sem bírtam ezt a nőt, mert idegesít, emberileg persze aranyos, de mint tanár... bitch please, inkább ne... na de a lényeg, hogy ezek után meg végleg elvágta magát nála. Plusz indok persze, hogy mi lehet, hogy nevetgélünk az óráján, de hogy eddig mindkettőnknek minden dolgozata 5-ös, ellentétben a többiekkel, az kurvasiten, és nem,  általában nem puskázok.

Unom a hétfőket, unom a keddet..

2014. febr. 6.

#410. the big question's answer.

Nem azért nincs barátom, mert nem akarok, vagy mert ilyen-olyan vagyok. Azért nincs, mert akárhányszor bepróbálkozna valaki elküldöm, mert még mindig azt az egy embert szeretem, akit vagy hat éve szeretek.És amíg nem tudok továbblépni, (márpedig nem tudok), addig baszhatom. Mert akárki fog odajönni hozzám, az nem ő lesz, azaz nem fog kelleni. Oké, hogy alapból is ilyen-olyan vagyok... ha nem olyan lennék amilyen vagyok, hanem valami szupi-dupi csajszi, akkor nem itt lennék, nem wowoznék, nem gitároznék, nem hallgatnék rock zenét, nem káromkodnék, nem lennék önmagam... hanem épp a plázában shoppingolnék, cukcsin beszélnék, három faszim lenne; reggelre, délre, estére. Más lennék.
És nőies vagyok, elég nőies vagyok ahhoz, hogy összetudjak hozni valamit, ha nagyon akarok. DE úgy néz ki egyenlőre nem akarom annyira, csak úgy, mint a cigiről való leszokást sem akarom egyenlőre, mert még szükségem van arra a meggyújtott szálra. Nem akarok megváltozni, azt akarom, hogy olyan embert találjak, aki így fogad el.
Nem vagyok felkészülve rá.