#211. Na akkor...

Hogy mit akarok írni, azt még én sem tudom, de nembaj. :) Először is. Ők annyira jók:

Másodszor..?!

Újabb hét kezdődik holnap, és már nem tudom mit várjak tőle.. vajon egy újabb kikészülés a hétvégére? Sikerekkel, vagy elbukásokkal lesz tele? :/ Annyira utálom, hogy nem tudom, mire számítsak, annyira utálom, hogy nem lehet megbízni az osztályban senkiben. Jó, van néhány ember, de valahogy... ahj, kezdem megint megutálni őket. ._."
Viszont most alszok, mert 21:58 van, és holnap reggel 05:45-kor szól az ébresztőm... és nem akarok mosottsz.r lenni. :))

feküdjünk mellé *-*

Gooood night!

#210. azt hiszed ismersz?

Azt hiszed, mi?!
- hogy Te valóban ismersz...
Holott, csak párszor láttál az utcán.
Fogadjunk hogy azt hitted, s lehet
még mindig így hiszed. De nem! Nem ismersz.
Senkit nem ismerek, aki ismerne.. még
én sem ismerem magamat, nemhogy Te..!


Senki nem ismer, s talán senki nem is akar megismerni. Vagy, ha mégis meg akarna, talán én magam nem engedem nekik. Soha nem tudhatom, hogy mit-hogy és miért cselekszem, akkor meg?

Nem tudom mit csináljak... Megint összezavarodtam, megint mindennel gond van:

A suli, a munka, az élet, a barátok, én magam! 

Nem tudom mit tegyek, milyen irányba induljak el..

#209. majdnem...

Ideje beismernem.. Majdnem elvesztettem önmagamat, majdnem kicsuszott a világ a kezeim közül, majdnem hagytam, hogy elvigyen magammal az ár, de ! megakadályoztam. Az a "majdnem" nem vált valóra, aminek nagyon is örülök. 

Majdnem elveszítettem a Japán iránti rajongásomat. 

Majdnem elvesztettem az önmagammal szembeni kontrollomat. 

Majdnem elvesztettem az eszem, és beszóltam olyannak, akinek nem szabad.

Majdnem elfelejtettem az álmom, s feladtam a reményt. 

Majdnem elfelejtettem, hogy milyen voltam "régen".

Majdnem olyan idióta picsa lettem, mint a legtöbb 16-17 éves mostanság.

Majdnem... de nem. Nem történt meg. Az utolsó pillanatban kapcsoltam, és rájöttem arra, hogy nem vagyok önmagam. Nem voltam az az önfeledt nevető lány, csupán azért nevettem, mert a többiek is nevettek. Nem úgy cselekedtem, ahogyan kellett volna, hanem úgy, ahogy elvárták tőlem. 

Most már fellélegezhetnék, de valahogy annyira bánom, hogy megváltoztam, hogy azok az idióta "barát"-nak nevezett személyek így elhúztak.. 

Már tudom ki a barát... s hogy ki nem az...
<3 Santi <3 Roberta. <3 - már csak e két név szerepel a "Barátok, akik Igaziak, és megértőek... és legfőképpen, szókimondóak, és nem hazudnak" listán. :)